Út a csatkai Máriához a Szent Jobb zarándoklaton
cikk, 2012.08.29. 21:10, szerző: bmmaric
Július 9-én (!) zarándokok indultak a Mária Úton, hogy szeptember 8-án Máriazellbe érkezhessenek a Kisboldogasszony napi búcsúra. Azóta is járják az utat, róják a kilométereket. Oroszlányon csatlakoztam hozzájuk, s Bodajk érintésével szombat délután érkeztünk Csatkára. Vasárnap délelőtt jubileumi búcsúra kerül sor a csatkai Szentkútnál.
Most egy másik, alternatív, amolyan mögöttes Magyarországról szólnék pár szót. Régen adatott meg számomra, hogy háromnapos zarándokúton vehessek részt. Péntek reggel Oroszlányon csatlakoztam a Csíksomlyóról, július 9-én elindult Szent Jobb zarándoklat kicsiny csoportjához (amint a kép is mutatja). Bár hamarabb indultak, mint ahogy azt jelezték, de miután a vonatról való leszállásomat követően a kávézásra bizdító hangot (alighanem az Angyalok intézték) elnyomtam magamban, épp akkor értem oda a szállásukhoz, amikor ők elindultak, így lendületben kanyarodtam a kereszt mögé. Szárazságtól lankadó erdei virágok, mézédes szeder, homoksivatag, szembejövő zarándok (Keszthelyről), hangos éneklés, csendes imádság... https://www.facebook.com/photo.php?fbid=464375203594904&set=a.100630276636067.1295.100000672851593&type=1&theater
Csókakőnél bukkantunk ki a Vértes rengetegéből (a vár szépen felújítva), s énekkel tisztelegtünk Nagyboldogasszonyunk előtt (amint az a képen is látható, de nem hallható). A falusi ivóban gyöngyödző fröccsel pótoltuk krónikus folyadékveszteségünket, majd indultunk a völgy túloldalán lévő Bodajkra. Közben fürkésző tekintetek, dudáló autók.... https://www.facebook.com/photo.php?fbid=464378640261227&set=a.100630276636067.1295.100000672851593&type=1&theater Este Bodajkon éjszakáztunk. Kellemes meglepetésként találkozhattam Tamással, aki egy hónappal ezelőtt még nálunk, Bánhidán volt káplán, s most a Fejér megyei zarándokfalu plébánosa (meg másik tizenhaté!) Gyönyörű templombelső, kihasználatlan közösségi infrastruktúra. Lendületes új pap, s talán majd egy sikeres turisztikai pályázat...Este zarándok-vacsora: fennséges gombapörkölt galuskával (Gizi né ni főzte - belevarázsolta szeretetét is). Lábápolás, napi tapasztalatok megosztása (alakul a közösség). Pihentető alvás. Reggel hét után már a falu feletti kálvárián: keresztút (művészeti alkotásnak is szépséges) családjainkért, nemzetünkért. Előttünk a fél Dunántúl látképe, s már gurulunk is le a domb oldalán... https://www.facebook.com/photo.php?fbid=464383480260743&set=a.100630276636067.1295.100000672851593&type=1&theater Bodajkot elhagyva koraérett kökényt és somot szemezgettünk (ezzel emésztési zavarok letudva). Időnként az előttünk tornyosuló ember építette akadályokat is letudtuk( lásd a képen)https://www.facebook.com/photo.php?fbid=464660270233064&set=a.100630276636067.1295.100000672851593&type=1&theater, mely ugyancsak hozzájárult a hét főből álló csapat közösséggé válásához. És csak ballagtunk (időnként árkon-bokron át), időnként "újratervezés" (a felfestésen van még mit javítanunk). Balinka - Nagyveleg (a települések bejáratánál imádság az ott lakókért). Őzek, rókák, tehenek, kiszáradt tavak, virágtenger, kiengesztelődés a természettel ( Nagyvelegen újabb fröccs - hálaadó ima a jó kocsmárosokért .)). Akácerdőn át Súrra, ahol meglepetés várt minket...https://www.facebook.com/photo.php?fbid=464661783566246&set=a.100630276636067.1295.100000672851593&type=1&theater
Súron, a kereszteződésnél álló feszület előtt tisztelegve azt láttuk, hogy kapuk nyílnak, emberek bújnak elő, s velünk együtt mondják az imát. A falu közepére érve, velünk szembe is zarándokok jöttek. A csatkaiak gondolták meglepnek minket, s velünk együtt térnek vissza Szentkútra. A két falu közén (immáron megszaporodva) új lendülettel, és a Máriás-énekek tempóján is tekerve egy kicsit (mégsem gyász menet vagyunk mi), meneteltünk egyre közeledő célunk felé. A patak mentén legeltető pásztor féltérdre erszkedve tisztelgett a kereszt előtt (de még a kutyája is illedelmesebben pislogott a megszokottnál... https://www.facebook.com/photo.php?fbid=464664386899319&set=a.100630276636067.1295.100000672851593&type=1&theater
Harangszóra értünk a kegyhelyet rejtő erdő szélére (senkit ne zavarjon rajtam kívül, hogy a képeket egy kicsit összekevertem). Minden megérkezés egyben lelki hazatérés is (férfiaknak is megengedett ilyenkor a párás tekintet, az elcsukló hang). Az úton levés nemcsak öröm és szépség, van benne fájdalom, szenvedés, saját és a másik gyengeségének elviselése. Egyszóval: engesztelés. Engesztelés botlásainkért, nemzetünk tévelygéseiért. Így lettünk estig valóban közösség, s este (miután a lavorban ki-ki megtisztálkodott) leki élményeinket is megosztottuk egymással, aztán szundi... https://www.facebook.com/photo.php?fbid=464667983565626&set=a.100630276636067.1295.100000672851593&type=1&theater
Vasárnap kora reggel aztán megérkeztek a kegyhely fenntartását vállaló alapítvány vezetői és családtagjaik (testvérek, sógorok, komák, barátok, nagymamák). Lehettek talán huszan is, és azonnal munkához láttak (a képen épp a virágfüzért helyezik el a bejáratnál), hogy öt óra múltán készen fogadhassák a búcsus zarándokokat. 150 esztendeje vált hivatalossá a csatkai Mária-jelenés, melyet sokan ünnepeltek.... https://www.facebook.com/photo.php?fbid=464811443551280&set=a.100630276636067.1295.100000672851593&type=1&theater Tíz óra táján már sűrű sorokban érkeztek a zarándokok, s mire a bíboros is megérkezett papjai kíséretében, addigra már megtelt a völgy, s a domboldalakon is emberek ültek (a képen is látható, hogy sokan jöttünk össze, s lehettünk vagy 1200-an is). Jó volt ismét találkozni a régi ismerősökkel Oroszlányról, Kisbérről, Tatabányáról. Ismerős arcokkal egy másik, rejtőzködő Magyarországról, akik hisznek még a nemzet megújulásában, s tudják, hogy az csak Boldogasszonyunk pártfogásával valósulhat meg. Engesztelni és engesztelődni jöttek... https://www.facebook.com/photo.php?fbid=464815343550890&set=a.100630276636067.1295.100000672851593&type=1&theater
Így esett hát az út a csatkai Máriához. Minden megtett lépésünkre válaszul, kettővel lépett hozzánk közelébb. Mily közel lesz már azokhoz, akik ebéd után tovább indultak Zirc és Bakonybél irányába, hogy szeptember 8-án végül Mariazellben találkozhassanak vele. Időnként nem árt a városi embereknek, ha kiszabadulnak a természetbe, ahol ismét rácsodálkozhatnak a földünk felszínét beborító élővilág csodálatos burjánzásán. Az önzés, a lustaság, az irigység és a féltékenység teszik tönkre az életünket. Két nap "fapados" élet a szabadban, ismeretlenül is ismerős társakkal: újjászületés. És ez csak 60 kilométer volt a Mária-út 1400 kilométeréből.... https://www.facebook.com/photo.php?fbid=464819200217171&set=a.100630276636067.1295.100000672851593&type=1&theater
Az írás Bencsik János közösségi oldaláról lett átvéve.