Új hidakon járok

 

„A megérkezést követően sokat gondoltam az Útra, és gondolok mind a mai napig. Vajon

milyen lehet egy tél Székelybőn? Jedd határában ugróiskolát játszanak még a gyerekek? Mi

változhatott, és mi fog változni esetleg a jövőben? Egyik kérdést a másik követi, de van,

amiről feltétlenül beszélni kell!

 

A Mária-út keresztülszeli Közép-Európát, és áthalad a Kárpát-medencén. Érint gazdagabb,

kevésbé gazdag és rendkívül szegény területeket egyaránt. Ez utóbbin az egyéni sorsok már

tömegekbe rendeződnek, és néma kiáltásukat senki se hallja meg.

 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy úgy indultunk neki az Útnak, hogy könyvet írok

róla. Könyvet nem lehet csak úgy írni, ez nem elhatározás kérdése. Az viszont, hogy az

házon tető, már számomra is olyan motivációt jelentett, hogy gondolataimat papírra vessem.

 

Az országokon belüli és országok közötti igen komoly morális és anyagi különbséget persze

nem lehet egyik napról a másikra elsöpörni, de tenni kell ellene. Elsősorban az emberek, mi

segítség is mindenki részéről, mindenkinek a maga módján, ha akarjuk.

 

Gondoljunk a szükségre! Mi a szükség? Mit jelent nekünk?

 

Fogalmazzuk meg magunkban, és ennek megfelelően keressük meg azt a hidat, mely összeköt

minket Európában.”