A Mária Út mint Európai Kulturális Út - Történelmi kezdetek

A Mária Út által egységes spirituális úttá szervezett hagyományok is a XIII. századig nyúlnak vissza. A zarándokhelyek legtöbbje ugyanis már 800 évvel ezelőtt is látogatott volt.

A Mária Út ötlete a kétezres évek elején született azzal a céllal, hogy összekösse a közép- és kelet-európai nagy Mária-kegyhelyeket: Máriazellt és Csíksomlyót, valamint Chestochowát és Medjugorjét, valamit összekössön kisebb zarándok helyeket is, úgy mint például Máriapócsot és Máriaremetét. A célkitűzés az, hogy zarándokút hálózattal minden Máriás zarándokhely egységes zarándokút rendszerrel elérhető legyen az utazók számára, nemcsak gyalog, hanem kerékpárral, lóval, vagy ahol lehet, vízen is. Ezen szent helyek évszázadok óta fogadnak zarándokokat a világ minden tájáról. Máriazell a 12. század óta vonz zarándokokat és Közép-Európa egyik legjelentősebb kegyhelye. A Romániában található Csíksomlyó a 15. század közepe óta a zarándokok kedvelt célpontja. Különösen ismert a pünkösdi búcsú, ahová Magyarországról és Romániából egyaránt érkeznek látogatók. A magyarországi Pannonhalma a XI. századtól a térség szellemi-kulturális központja. Czhestochowa Lengyelország leglátogatottabb kegyhelye. A legenda szerint Lukács evangélista készítette azt a Fekete Madonna ikont, amely a mai napig milliókat vonz a városba. Medjugorje Bosznia-Hercegovinában található, az 1981 óta tartó jelenések a mai napig évente közel egymillió zarándokot vonzanak.

A Szűz Mária iránti tisztelet hidat képez a különböző nyelvek, különböző művészeti-, és tudományágak között, lehetőséget biztosít a különböző kultúrák közelítésére.

A Mária-tisztelet, mint közös „vonás” biztosította lehetőséggel nem csak a különböző nemzetek fiatal korosztályai kerültek egymáshoz közelebb, de a történelem során akár egymás ellenségeiként feltüntetett nemzetek kovácsolódhattak újra össze. Fiatalok, és idősek, barátok és egykori ellenségek a hagyomány közös nyelvén beszélnek, kifejezve ezzel az ősi közös gyökerek széttéphetetlenségét. Ezt az élményt a különböző kultúrából érkezők több módon örökítették meg, így a Mária Úton való zarándoklás már több jeles művészeti ág képviselőjét is megihlette.

A németországi Altötting a 15. századtól látogatott hely, évente ma is egymillió ember keresi fel. A magyar Máriapócs és a román Nicolau a 18. századtól kezdve közismert, a régen még ellenséges viszonyban lévő görög katolikusok és ortodoxok megbékélési helye. A romániai Mariaradna a török megszállás után a 18. századtól az erdélyi szászok szellemi-lelki központja. A szerbiai Doroszló szellemi-spirituális szerepére a 14. századtól vannak adatok.

A szlovákiai Lőcse a 13. századtól zarándok célpont, a XX. században II. János Pál pápa is felkereste. A horvátországi Marija Bistrica a 15. századtól ismert célpontja a térség lakóinak. A szlovákiai Marijanka (Pozsony mellett) a 13. századtól a szlovák, német, magyar népesség közös spirituális helye. Messze nem a teljesség igényével a fenti példák a Mária Út egységes kulturális úthálózatának sok évszázados alapjaként értelmezhetők.

Maga a Mária Út előzménye a XX. század végének politikai-kulturális változásainak köszönhető, amikor a szellemi-kulturális örökség újraéled. A Mária Út, mint kulturális úthálózat 2006-ban öltött szervezett formát, amikor megalakult Magyarországon a Mária Út Egyesület (non-profit, civil formában). Rá néhány évre Romániában és Szlovákiában is létrejött az ottani Mária Út egyesület. Mára a térségben több, mint 2000 km-en kijelölt tematikus útlevél telik meg élettel.