Elmélkedések a rózsefüzérhez
cikk, 2020.04.08. 14:27, szerző: sodi
Zarándoklásunk minden napján rózsafüzért is mondunk. Annak idején Szent II. János Pál pápa, amikor bevezette a Világosság rózsafüzért, egyúttal erősen ajánlotta, hogy az egyes titkok előtt hangozzon el elmélkedés.
Székely János püspök atyát megkértük, hogy a Mária Rádió és a Mária Út számára írjon ilyen elmélkedéseket. Örömünkre ez elkészült és az utóbbi hónapokban már „teszteltük” is.
III. Fájdalmas rózsafüzér
1. Aki értünk vérrel verejtékezett
Urunk Jézus Krisztus! A Te keresztutad itt indul, és itt dől el, a Getszemáni kertben. Itt mondod ki egész szívedből: „Abba, Atyám! Vedd el tőlem azt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te!” Itt tapostad el a Sátánt, az őskígyót, amely rávette az első embert, hogy nemet mondjon Istennek, amikor te igent mondtál az Atyának. Egy olyan igent, amely az életedbe került. Uram Jézus! Az én keresztútjaimnak is itt kellene kezdődniük, a Getszemáni kertben! Add, hogy igent mondjak a keresztjeimre! Ha valaki állandóan panaszkodik és lázad, a keresztjeit akkor sem tudja ledobni magáról, csak kétszeresen nehezek lesznek.
Add, hogy erős lélekkel, hittel és szeretetettel hordozzam, sőt magamhoz tudjam ölelni az életem keresztjeit! Uram, téged a Getszemáni kertben nem egy csodálatos, örömteli látomás erősített meg, hanem egy angyal, aki a szenvedés kelyhét nyújtotta.
Add, hogy én se várjak többet és mást!
Add, hogy átvegyem a kelyhet és kiürítsem a rám mért szenvedés poharát.