Elmélkedések a rózsefüzérhez
cikk, 2020.04.07. 13:38, szerző: sodi
Zarándoklásunk minden napján rózsafüzért is mondunk. Annak idején Szent II. János Pál pápa, amikor bevezette a Világosság rózsafüzért, egyúttal erősen ajánlotta, hogy az egyes titkok előtt hangozzon el elmélkedés.
Székely János püspök atyát megkértük, hogy a Mária Rádió és a Mária Út számára írjon ilyen elmélkedéseket. Örömünkre ez elkészült és az utóbbi hónapokban már „teszteltük” is.
A világosság rózsafüzére
1. Aki a Jordánban megkeresztelkedett Jézus hosszú éveken át ácsként dolgozott Názáretben.
Várt. Várt az Atya intésére. Nem a saját elgondolása szerint, nem a saját elhatározásából indult el. Amikor hallotta, hogy próféta támadt Izraelben, aki hirdeti, hogy közel az idő, hogy hamarosan eljön az, aki majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel, akkor Jézus tudja, hogy itt a pillanat! Tudja, hogy a Lélek újra kiáradt és működik. Jézus odamegy a Jordán partjára, hallgatja Keresztelő Jánost, örvendező szívvel látja a megtérő sokaságot, majd ő is belép a folyóba, magára veszi a világ bűneit. A Jordánból felemelkedve pedig ámulva és boldogan éli át, hogy Ő az Atya szerelmes Fia, akit e világba küld, akinek indulnia kell, hogy e világ Fénye legyen.
Uram, add, hogy én is csendben várjak. Adj mélységet az életemnek. Add, hogy ez a csend megcsendüljön, hogy halljam a Te szavadat, és induljak, ahová küldesz!