Sosem vagy egyedül I. rész

Fogantatásunk pillanatától érezzük, társas lények vagyunk. Édesanyánk, a család biztonságot ad születésünk pillanatától kezdve. De ahogy növünk, valahogy elszakadunk ettől a biztonságot adó közegtől. Önállóak szeretnénk lenni, mert mi majd megmutatjuk, igenis boldogulunk Nélkületek! Felnövünk, és rádöbbenünk, valami nagyon hiányzik. Sokszor a legnagyobb tömegben is magányosnak, elhagyatottnak, üresnek érezzük magunkat.
Ekkor valami elindít egy úton, aminek végén szeretnénk megtalálni azt, ami elveszett. Azt, amit sokszor nem is tudunk megfogalmazni.

Egy ilyen késztetés hatására indultam el zarándokolni. Több mint 1300 km. gyaloglás után rádöbbentem, nem is magam miatt, mások miatt indultam el. Kerestem azt a Valakit, de rá kellett döbbennem mindig velem volt. Amikor hólyagos talppal buzdított, amikor eltévedtem, küldött valakit, aki kivezetett az erdőből, amikor szomjas voltam, kimerült, egy forrás felé irányított.

Folytatás hamarosan.