Mária Maraton - összefoglaló

Kedves Zarandoktársak.

Hálát adok elsősorban a Jó Istennek,hogy megismerhettelek Bennetekek,együtt haladhattunk az út során a cél felé. Hálával es szeretettel éltem meg ÉGI segítőm jelenlétét....nélküle ez sem ment volna...szinte szárnyakat adott,biztatott vegig... Az ÚT felajánlás volt részemről, a Szentatya jelenléte,szinte idehozta az "odaátot",és vitte a kéréseimet,imáimat az elköltözött szerettemhez..... Az ÚT nehéz es göröngyös volt, gondolatokkal teli....első szakasz könnyed ,szinte akadály mentes..mint jó esetben a gyermekkor....aztan jöttek a nehezsegek,mint az életben...a vege láthatatlan emelkedők,kanyarok,emelkedők,es meg mindig kanyarok és emelkedők....küzdelem,kínlódas,próbatétel.... Amikor mar vegkepp nem ment volna tovabb,ott volt egy lejtő vagy egyenesebb szakasz... A KEGYELEM... Az ÚT neha jo aszfalt,neha repedezett,földes,múrvás,kavicsos szinte minden variáció esőkkel es napsütéssel tüzdelve... Hogy mindezt végig tudtuk csinálni szintén KEGYELEM volt...en így erzem. Csodálatos küzdelmeink segítettek bennünket, Tünde.....a célod,a kitartásod peldaertekű volt szamomra....es a humorod a toleranciánkat is megoldotta... Piroska ...angyalkas hangod,lelkes segítseged... Lóri csendes kedves jelenleted ...Zoltan, Lazló,Tivadar,Attila- Aniko,Agnesék,Rita , Évi -Gábor ,Lilla ,Agoston ,Bence. és MINDENKI.... CSODA volt amit átelhettünk..... Istennek hála... Külön köszönet Atyusnak, a lelki gondozasert es a humorert.....a meglepetésert...hogy a ferjemmel Egonban o.társak voltatok... Mi ez ha nem a gondviselő szeretet jele? Köszönet Andris remek es mindig pontos munkadert,a teljes biztonsagot adtad a vezetéseddel ,a kerekparok felügyeletével.

Kedves Mária utas önkéntesek...köszönöm az erőfeszítéseteket, megha gyakran nem is volt minden a helyén... néha olyat is vállalunk ami nem tudunk igazán jól csinalni...de ez is életünk része...az út ezen is elgondolkoztat... es most én írom Kata . -- PAX... Amit az ÚT-tól kaptam....? még megfogalmazásra vár bennem....de kirángatott a valósagból, nevetni is tudtam.... megerősítette bennem a küzdeni tudást az akaratot, megha csak átmenetileg is... amikor a kabinban egyedül maradtam...ereztem hogy az álomnak vége...és a valósag vár rám ide haza...de talán egy megerősítő ,küzdeni próbalo valósag amit a KEGYELEM kíser. Megegyszer ...jó volt veletek!

Ági