7. Mária Maraton - beszámoló 7. nap

7.Nap

Tasnád- Zilah- Magyarzombor (Zimbor)- Nagypetri(Petrrindu) 105km

Az út maga mindenki számára rejt meglepetéseket, ajándékokat, nehézségeket de az a tudat, hogy olyan csapatba tekersz akik tekintettel vannak az adott problémára ahol tudod, hogy valaki segít ha kimerültél, le esett a láncod, vagy humorával nevettet meg, vagy gondolatai segítik utadat, vizet kínál, viszi a csomagodat, utat mutat és bátorító szavával átsegít amikor úgy érzed, hogy föl adod..

Az éjszakai szállásunk tábori volt, gyerekorom szép emlékei, matrac itt és matrac ott, jó kis hangulata volt a teremnek de az éjszakai horkolás koncert mindent vitt. Finom ételek és odafigyeléssel szeretettel fogadtak és mindenben segítettek, mosás lehetőségünk is volt. Bőséges reggelink volt és végre tojáson kívül más választási lehetőség is volt.

Pici csúszással de utra készek voltunk és áldással indulhatott a mai nap is. Mai napon a leghosszabb utunk volt 105 km volt, és a kihívás is volt bőven. Ugyanakkor csodálatosan szép szakaszok voltak és ahogy haladtunk Zilah felé úgy egyre jobban zihált a mellkasunk is.

Csapat szíve együtt dobogott, összhangban voltunk egymással. Természet szépségen túl csodálatos életképek tárultak élénk. Az élet élni akar.

A kakas kukorékol, a kutya szelíden pihen és szemlélődik, füstöl a kemény kunyhó tetején és tisztára mosott ruha szárad az udvaron.

Egyszerre tapasztalható egyfajta csendélet és egy másfajta közösségi élet, amikor kiülnek a kis padra és beszélgetnek egymással vagy csak szemlélik az élet történéseit. Egy egy nehéz szakasznál úgy éreztem nem is én tekerek hanem a kegyelem ereje árad, valakik értünk imádkoznak!